Jómagam kompetens nagymama híján az interneten tanultam meg horgolni. A jóságos youtube és a türelmes inda voltak segítségemre és persze néhány szakadt, kávéfoltos magazin, majd pedig az egyre szaporodó A4-es papírhalmok, melyeket titokban nyomtattam a munkahelyemen. Én azt mondom, minden valamirevaló webes felületen legyen egy jó nagy főnök gomb, hogy az ember lányai/fiai nyugodtan foglalkozhassanak azzal, ami valójában érdekli őket, mindezt persze a vad profittermelés közepette. Hogy az internet a munka rovására menne? Bullshit. Az megy a munka rovására, ha az embert semmi nem érdekli és az elhatalmasodott lelki entrópia a jojatek.hu-ra üldözi vagy kétségbeesetten honfoglalózik, hátha azzal jobban telik az idő. Persze néha az se rossz, de csak mértékkel.
Mielőtt nekiesnénk a fonalnak és a tűknek, azt javaslom, vegyük elő a nagyit, vagy ha az nincs, vagy ha van, de alzheimerrel, akkor szaladjunk fel gyorsan a legcukibb videómegosztó-oldalra. Ajánlom a Knit Witch videóit: egyszerű, követhető és jól vágott videói vannak.
Magam egy Anchor típusú melírozott pamut fonallal kezdtem pályafutásomat: semmi cicó, csak rövidpálcák, lesz belőle ami lesz alapon. Hát lett is J Nehéz lenne pontosan leírni, hogy mi is lett belőle, mert négyszögnek indult, de legalábbis téglalapnak és duplatükörtrapéz lett belőle. A párom szerint tökéletes kiscicaszoknyát horgoltam. Azt nem tudom, hogy a kiscicánk mit szólna hozzá ha ráadnám, de úgy sejtem nem lenne túl boldog.
A duplatükörtrapéz forma valahogy így néz ki:
Elkészítése nagyon egyszerű: megpróbálunk egy sima négyzetet horgolni, aztán elrontjuk, lesz belőle egy trapéz, majd megpróbáljuk kijavítani és így lesz belőle duplatükörtrapéz. Egyszerű gyakorlat, mely kristálytisztán rávilágít az élet értelmére. Próbálkozz, bukj el, tanulj, próbálkozz újra, bukj jobban és szebben, mint előtte. Ezt már Beckett barátunk is megmondta.
A lényeg, hogy hibát hibára halmozva – ez esetben az előző sorok bizonyos láncszemeinek véletlenszerű észrenemvétele folytán - megtanultam a fogyasztás technikáját. Ezt persze akkor még nem tudtam, így pánikszerűen elkezdtem „ráadás” szemeket horgolni a sorok végén, hogy kiegyenesítsem a minta oldalait. Ezen a profik minden bizonnyal mosolyognak és ezt joggal teszik. Ekkorra azonban elkapott a láz és tudtam, hogy innen már nincs mit veszíteni. Így tanultam meg a szaporítás technikáját.
A duplatükörtrapézt – bármennyire is szép és tetszetős darab lett is, a maga nemében egyedülálló geometriával és színvilággal – lebontottam. Második nekifutásra már egész egyenesek lettek az oldalak. Egészen az utolsó öltésekig nem tudtam, hogy mi az a tárgy ami formálódik a kezeim között, aztán a pálcák megsúgták nekem, hogy szemüvegtok akarnak lenni. És az lettek.
